Mit eszik egy farkas? Különösen, ha Farkas?
Húst, hiszen ragadozó.
Az átlagos nagyevőkkel ellentétben, én főzök is.
Majd meglátjátok...

2010. február 9., kedd

Zöldbab, zöldborsó


 Történt egy nyári napon, hogy Szindbád, egy szepességi kisvárosban járva, s melegtől elcsigázottan egy vén, boltíves kapu felett cégért pillantott meg:
Fogadó az őszi légyhez.
Részben, mert éhes és szomjas volt, részben meg azért, mert a Balzac-i hangzású név kíváncsivá tette, hősünk befordult a kapu alá.
Végiglépdelt a hűs kapubolt alatt a kopott, töredezett téglákból rakott padozaton, és az udvarban találta magát. Négy asztal állott a hatalmas gesztenyefa árnyékában, kockás abrosszal terítve, az asztalok körül székeken vendégek ültek.
Aztán észrevette a kerítés mellé ültetett puszpángsövény mellett a maga asztalát, amely mellett két szék állott csupán. Letelepedett hát, és a hozzá siető borfiútól megtudakolta, tart-e a gazdája rizlinget.
Közben megérkezett a pincér, és menükártyát nyújtott oda Szindbádnak.
A fáradt vándor kedvetlenül lapozgatott benne. Sem húslevesre, sem hallére nem vágyott a tikkasztó hőségben, a gombát nem kedvelte valami nagyon, a tüzes, forró gulyásnak már a gondolatától is izzadni kezdett a homloka.
Hirtelen ötlettől indíttatva odaszólt a pincérnek:
– Mondja csak! Lehetséges volna, hogy én itt maguknál zöldbablevest ehessek? Semmi répaféle, csak zöldbab, jó tejfellel habarva, sok kaporral, a tetején szalonnapörcökkel hintve, éppen csak melegen?
A pincér meghallgatta Szindbád kérdését, aztán annyit mondott meghajolva:
– Megnézem, mit tehetek. – és a konyha felé vette az irányt.
S mert a szakácsné hosszú ideje gyakorolta mesterségét, amikor a különleges kívánságot meghallotta, elmosolyodott. Lám csak! A vén imposztor. Hát él még… És hozzálátott a főzéshez.

A levest négy személyre tervezte készíteni, ezért először lobogó vízzel leforrázott egy kiló friss zöldbabot, aztán a szálakat két végüknél fogva megszabadította bajuszuktól, és mindegyiket félbe törte. Azután másfél liter csontlevet forralt, ebbe dobta a babot. Mellé vetett egy kis sót, csipetnyi köménymagot, és az egészet közepes lángon, fedő alatt készre főzte.
Amikor a zöldbab már puha volt, de nem pépes, hogy kissé roppanjon a vendég szájában, evőkanálnyi zsíron ugyanannyi lisztet pirított szép halvány-rózsaszínre, és belé kevert egy kis fej vereshagymát lereszelve, meg egy gerezd fokhagymát, péppé nyomva. Ezzel a rántással kezdte beforralni a levest, közben gyorsan finomra metélt egy csokor zöld kaprot, és azt is a levesbe hintette. Végül a leveshez öntött egy bögrényi, külön elkészített, kemény galuskát.
Öt percnyi főzés után kóstolt, utána sózott, majd jócskán mert Szindbád tányérjába az édes tejfölből, s arra kanalazta a levest. A tetejére apró, ropogósra sült szalonnapörcöt szórt és szólította a pincért.
Szindbád óvatosan vett egy kanállal a levesből, aztán elmosolyodott, bólintott, és halkan dünnyögte, csak úgy magának:
– Lám csak, Franákné… Hát él még ő is…


Kapros zöldbableves

Hozzávalók:

1 kg zöldbab tisztítva, és felébe tördelve,
1,5 l csontlé vagy víz felforralva,
1 kisebb vereshagyma lereszelve,
1 g fokhagyma pépesre törve,
1 ek zsír vagy 1 dl olaj,
1 ek liszt,
só, köménymag ízlés szerint,
tejföl és vajas galuska a tálaláshoz.





A zöldborsóval sok baja volt Szindbádnak.
Mert a zöldborsót – főként ha főzeléket készítenek belőle –, a hozzá nem értők rántással vastagítják, és ezzel tulajdonképpen torkon szúrják ezt a nemes és jóízű, zsenge csemegét.
Az ilyen kóklerekről hősünknek meg volt a maga véleménye.
Hogy készül tehát a zöldborsóleves, Szindbád szájíze szerint?
Kell hozzá zsenge, friss borsó, megtisztítva, hüvelye nélkül épp félkilónyi.
Kell továbbá friss és egészséges sárga- és fehérrépa, zeller zöldje, vereshagyma és kevés olaj.
Szükség van hozzá még pár dologra, de az menet közben úgyis kiderült.
A felforrósított olajon pirítani kezdünk egy púpozott evőkanálnyi cukrot. Amikor kásásodni kezd, hozzáöntjük a borsót, és kevergetve pároljuk pár percig.
Ekkor mehet bele a karikára vágott répaféle, és gyengén sózhatjuk is. Aztán pároljuk tovább, amíg a leve a répától sárgás árnyalatot kap. Ekkor meghintjük liszttel, és alaposan lepirítjuk.
Felöntjük másfél liter vízzel vagy csirke alaplével, és hozzá adjuk a hagymát, valamint a zeller zöldjét. Felforraljuk, meghintjük egy késhegynyi pirospaprikával, majd egészen gyenge tűzön, fedő alatt főzzük. (Aki kedveli, most tehet bele egy fél paradicsomot és egy kisebb, magházától megszabadított zöldpaprikát is.)
Ha friss borsóból készítjük a levest, egy kisebb lábasban, csöpp sóval és teáskanál cukorral elkevert vízben felteszünk főni a borsó hüvelyéből egy maréknyit. A hüvelyeket előbb azonban gondosan vizsgáljuk át, és csak az ép, tiszta borsóházakat használjuk.
Amíg a két alkotóelem fő, egy tojásból, 4 deka vajból és annyi lisztből, amennyit felvesz, készítsük el a galuskatésztát, amely se túl folyós, se túl kemény ne legyen. Sót ne keverjünk a tésztához, mert attól főzés közben visszalágyul, nyúlóssá válik.
Ha a répafélék kellően megpuhultak – tehát kicsit roppanósak még –, a leveshez szűrjük a hüvelyek főzőlevét, és beleszaggatjuk a vajas galuskát.
Kóstoljuk, ha kell utána ízesítjük, a hagymát és a zellerszárat eltávolítjuk.
Készülhet zöldborsóleves ugyanilyen módon csirkeszárnnyal, aprólékkal, aki szereti megsimogathatja egy deci édes tejszínnel is, de az már hedonizmus.
Viszont mindenképp ajánlatos a főzés végén megszórni finomra aprított zöldpetrezselyemmel.


Zöldborsóleves

Hozzávalók:

0,5 kg friss, vagy ugyanennyi mélyhűtött, zsenge zöldborsó,
3 sárga- és 2 fehérrépa,
1 fej hagyma,
3-4 szál zeller zöldje,
1 dl olaj,
1 ek cukor,
1 ek liszt, meg egy késhegynyi pirospaprika,
só, a tálaláshoz zöldpetrezselyem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése